| A Criminonról: Mibe kerül ez nekünk? |
|
A Criminon (bűn-nem)nemzetközi szervezet, bűnmegelőzéssel és fogva tartottak rehabilitációjával foglalkozik. 29 országban működik, ebből 7 országban államilag támogatott formában. Magyarországi irodája 1998-ban alakult alapítványként. A Criminon Magyarország ügyvezetőjét, dr. Marosi Gyöngyit kérdeztük az alapítvány munkájáról. RIPOTER: Gyakran hallani manapság a rehabilitáció szót a legkülönbözőbb területekkel kapcsolatban. De mit is jelent ez voltaképpen az Önök esetében? dr. M Gy: A rehabilitáció elveszett képességek visszaszerzését jelenti, így valóban bármely területen megállja a helyét, ahol segítenek az embereknek valamilyen hiányzó képesség visszaszerzésében. A fogva tartottak esetében ez az önbecsülés visszaszerzését jelenti. A Criminon abban segít a fogva tartottaknak, hogy visszanyerjék az önbecsülésüket, mert így nem lesz szükségük többé büntető szankciókra ahhoz, hogy be tudják tartani a társadalmi együtt élés szabályait. RIPOTER: Többször láttam már fogva tartottakat nyilatkozni a tévében, és nekem nem az volt a benyomásom, hogy nem lenne önbizalmuk. Sőt, éppen ellenkezőleg! Mit kell akkor helyreállítani? dr. M Gy: Erre egyrészt azt tudom mondani, hogy ne keverjük össze az önbizalmat az önbecsüléssel. A kettő nem teljesen ugyanaz. Az önbecsülés az, amikor az ember tiszteli és szereti önmagát, és ezt valóban belül érzi, így nemcsak kifelé mutatja. Az önbecsülés aztán valódi önbizalommal is párosul. Az önmagunk iránti tisztelet és szeretet lehetővé teszi, hogy másokat is szeressünk és tiszteljünk, és ne tegyünk olyan dolgokat, amivel másoknak ártunk. Másrészt úgy gondolom, hogy az Ön által említett látható önbizalom csak látszat. Egy olyan ember, aki másoknak árt, nem tiszteli önmagát eléggé ahhoz, hogy másokat tisztelhessen. RIPOTER: Akkor ez ilyen egyszerű lenne? Nincs is szükség büntetésre csak egyszerűen segítsünk visszaszerezni a bűnelkövetők önbecsülését? dr. M Gy: Ez egyáltalán nem olyan egyszerű dolog. Nem egyszerű elérni, hogy valaki újra becsülje önmagát. De a büntetés soha nem fogja ezt eredményezni. Tudom, hogy sokakban talán indulatot kelthet ez a kijelentésem, mert hiszen olyan emberekről van szó, akik gyakran szörnyű bűnöket követtek el. De gondoljunk csak bele kicsit, indulatok nélkül. Ha valami rosszat teszünk, és emiatt nagyon megalázó módon megbüntetnek minket, vajon van-e kedvünk utána jóvátenni a dolgot, vagy másként cselekedni legközelebb? A börtön zárt világában olyan elnyomás uralkodik, amelyről egy „kinti” embernek elképzelése sincs. Hogy az egyik tanulónk által idézett sorokkal éljek ott "ember, embernek farkasa". Egy ilyen környezetben csak úgy maradhat valaki életben, ha kész bármilyen bűntettre. Mit gondol mit fog egy ilyen ember tenni, ha kikerül onnan? RIPOTER: Ezt értem, de akkor Ön azt állítja, hogy nincs is szükség börtönökre? dr. M Gy: A börtönökre szükség van, de kicsit más formában. Egy olyan ember, aki elveszítette az önbecsülését bármire képes, így valóban veszélyes a többi emberre, és mindig a csoport védelme az első szempont. Emiatt valóban szükség van olyan intézményre, ahol lehetőség van arra, hogy az ilyen veszélyessé vált embereket rehabilitálni lehessen. A jelenlegi börtönök inkább csak elszigetelik ezeket az embereket a társadalomtól egy időre. De mi lesz, ha az illető újra visszakerül a régi környezetébe? A bent töltött idő csak ront rajtuk, és nem javít. A tapasztalat is ezt mutatja. RIPOTER: Akkor mi lehet a megoldás? dr. M Gy: Szerencsére manapság már az igazságszolgáltatásért, bűnmegelőzésért felelős vezetők is egyre inkább felismerik az általam vázolt problémát, és törekednek a minél szélesebb körű rehabilitációs foglalkozások, továbbképzés biztosítására. Ez régebben elképzelhetetlen lett volna. A programunk egyedülálló, mert nemcsak képzést biztosít, de valóban segít a fogva tartottaknak abban, hogy visszanyerjék önbecsülésüket. E nélkül egyetlen rehabilitációs program sem lehet sikeres. Az első és nagyon fontos kritériuma, hogy a program önkéntes. Kényszerrel senkin nem lehet segíteni. Csak az vesz részt, aki akar. A második kritérium, hogy a fogva tartott maga jöjjön rá arra, hogy hol voltak a buktatók, ahol félre siklott, és mit eredményez, ha valóban változtat az emberekhez való korábbi (negatív) hozzáállásán. RIPOTER: Ez nagyon szépen hangzik, de hogyan lehet elérni? dr. M Gy: Ahhoz, hogy az illető rálásson arra, hol siklott félre, ismernie kell néhány alapvető együttélési szabályt, és meg kell értenie, hogy ezek miért ésszerűek. Ebben segít az L. Ron Hubbard amerikai író és filozófus által írt, általános érvényű, nem vallásos erkölcsi kódex, Az út a boldogsághoz. A kódexhez kapcsolódó rehabilitációs program során feladatok vannak, amelyek arra késztetik a tanulót, hogy gondolkodjon el, hogyan vonatkoznak az egyes szabályok rá, és a környezetére. Különböző gyakorlatokat kell elvégezni, amelyek pozitív irányba változtatják a környezetével való viszonyát. Például valakihez a tanfolyam végzése során visszatért a felesége, pedig már el akarta hagyni, vagy egy másik tanulónkat elkezdték tisztelni a zárkatársai (és nem azért, mert neki volt a legvastagabb karja a körletben). A tapasztalat az, hogy a program végére az illető eljut arra a pontra, hogy jóvá szeretné tenni azt, amit elkövetett. RIPOTER: És mi történik Az út a boldogsághoz tanfolyam után? dr. M Gy: Utána következik a képzés. Tanulási és kommunikációs képességfejlesztés, általános életvezetési tanácsok, gyermeknevelés stb. Mindazok a dolgok, amik szükségesek ahhoz, hogy valaki valóban képes legyen becsülettel eligazodni és boldogulni ebben a mai, nehéz világban. Emellett a szabaduló tanulóinknak egyes esetekben segítünk munkalehetőséget, szállás lehetőséget találni. Kiemelném még azt is, hogy a bűnmegelőzés elsődleges formájával is foglalkozunk, vagyis olyan embereknek is szervezünk programokat, akik nem követtek el bűncselekményt, és nem is szeretnék, ha környezetükben, vagy akár családjukban ilyen előfordulna. RIPOTER: Kik foglalkoznak a fogva tartottakkal? Milyen végzettség szükséges ehhez, mennyi idő? dr. M Gy: A Criminon programot önkéntesek biztosítják a fogva tartottak számára. Tekintettel a program egyedülálló jellegére, ezt sajnos jelenleg egyetlen főiskolán vagy egyetemen sem oktatják (bár már volt ilyen kezdeményezés). Emiatt önkénteseink speciális képzést kapnak, és vizsgázniuk kell mielőtt a tanulókkal foglalkozhatnak. RIPOTER: Várnak-e még további önkénteseket? dr. M Gy.: Természetesen mindig várjuk önkéntesek jelentkezését, sőt mindenkit szeretnék arra biztatni, hogy segítsen nekünk abban, hogy biztonságos környezetben élhessünk mindannyian. Nem túl köztudott adat, hogy a bűncselekmények több mint 50%-át olyan emberek követik el, akik egyszer vagy többször már megjárták a börtönt. Ha a börtönökben ülők kikerülésük előtt valóban rehabilitálódnak, ennyivel vagy talán többel is csökkenne a bűncselekmények száma, hiszen a pozitív példa is ragadós nemcsak a negatív. RIPOTER: Hogyan szedik össze a pénzt a programra? Egyáltalán mennyibe kerül a program? dr. M Gy: A program a tanulóknak ingyenes, hiszen egy fogva tartott nincs abban a helyzetben, hogy fizetni tudjon. Emellett az önkéntesek kiképzése is ingyenes. De ha már a számoknál tartunk. Jelenleg a költségvetés egyetlen fogva tartott 1 éves börtönben tartásáért 3 millió forintot fizet. Ez közel háromszorosa annak, mint amit egy minimálbérből élő ember keres és annak a közterhei. És ez csak egyetlen fogva tartott és csak egyetlen év. Jelenleg Magyarországon 18 ezer körüli a fogva tartottak száma. Számoljunk utána… Milliárdokról beszélünk, miközben újabb milliárdokért újabb börtönök épülnek. Programunkkal néhány hónap leforgása alatt rehabilitálódik egy tanuló, és ennek költsége közel sem milliárdos nagyságrendű. RIPOTER: Ha ingyenes a programok, akkor hogyan teremtik meg a programok költségét? dr. M Gy: Hát ez érzékeny pont szinte minden közhasznú szervezetnél. Természetesen alapítványként mi is adományokból élünk. A mai magyar jogrend elismerte a Criminon tevékenységét, úgy mint a társadalom számára hasznos, azaz közhasznú, sőt úgy találta, hogy fontosságát tekintve kiemelten közhasznú. Így a Criminon támogatása különleges előnyöket jelent a támogatók részére. Vannak rendszeres támogatóink, akikre minden hónapban számíthatunk, és ez teszi lehetővé folyamatos működésünket, és vannak olyanok, akik egy-egy kampányunkra adományoznak. Folyamatosan szükségünk van azonban új támogatókra. Néhány esetben találkozunk azzal, hogy nem szívesen adnak erre a célra. Azonban ha jobban belegondol bárki, akkor ez egy nagyon jó cél. Hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy egy elítélt, aki az általa elkövetett bűncselekményért letöltötte a büntetését mit fog tenni amikor kiszabadul. Még komolyabb dolgokat követ el, vagy a továbbiakban hasznos tagja lesz társadalmunknak. RIPORTER: Engedjen meg még egy utolsó kérdést. Miért foglalkozik Ön ezzel? dr. M Gy: Erre a kérdésre válaszoljon helyettem három tanulónk levele. Önmagukért beszélnek. 1.) Először is azzal szeretném kezdeni levelem, hogy amióta végzem a tanfolyamokat, azóta számomra jelentős mértékben megváltozott az eddigi életem. Lázadozó természetű ember voltam nem érdekelt semmi és senki. Mindig a saját fejem után mentem és bizony ezért többször törvénybe ütköztem, amiért több esetben elítéltek és börtönbe kerültem. A tananyagotok elolvasása után, ami „Az út a boldogsághoz” című volt, nem tudom, de sok esetben a saját hibáimat találtam felismerni. Elkezdtem a tanulást, és egyre jobban tetszett, hogy az erényeket úgy tudom alkalmazni ahogy ti tanítottátok. Továbbiakban kíváncsi voltam a következő tananyagra ami „Egyszer fent egyszer lent” majd követte a „Hogyan tanuld meg” „A kommunikáció eszközei” és végül „Hogyan legyünk sikeres szülők” Ezek az erények, amiket megtanultam tőletek ezek életem részévé váltak és már csak így tudom alkalmazni. Voltak igaz nehézségeim, mert akik korábban ismertek azoknak furcsa volt ez a változás, ami pozitív, de barátaim, családom, barátnőmnek csak jobban imponált ez a fajta változás. Biztos vagyok abban, hogy sokat kell még tanulnom tőletek, de abban is biztos vagyok, hogy megtaláltam a visszavezető helyes utat, és nem akarok letérni róla. Mindenféleképpen tudom hasznosítani szabadulásom után is, hisz emberekkel kapcsolatos minden, ami az élet. Mindenkinek csak javasolni tudom a ti tanfolyamotokat, mert ezeknek a leckéknek az elvégzésével jobban megértem magam és az életet. 2.) Nekem azért tetszett ez a program, mert ezeket a dolgokat, amiket itt összefoglalnak, máshol nem találhatjuk meg. Könnyíti a tanulást, gyorsítja az ember gondolkodását. A program alatt rájöttem, hogy a „magolással” nem lesz az ember okosabb. Itt megtanultam, hogy az ember cselekedetei mindig visszavezethetőek, és azok javíthatóak, és orvosolhatóak. 3.) A program végzése alatt nagy változásokat figyeltem meg magamon. Én olyan ember voltam aki előbb ütött, utána kérdezett. Most nyugodt vagyok, nem bántok senkit, ha tudok segítek. Mégis több tiszteletet kapok mint korábban bármikor. Megváltoztam. Többé már nem vagyok bűnöző! Még van egy évem idebenn, ezt az időt szeretném tanulásra felhasználni. Készülök a jövőre. A családom még mindig nehezen hiszi el, de nagyon örül a változásomnak. Azt mondták, ha szabadulok, számíthatok rájuk. Ez nagy szó, mert korábban teljesen elfordultak tőlem. Szerencsésnek érzem magam, mert találkoztam veletek, és elvégezhettem a programotokat. |